Falu

Komáromtól 18 km-re keletre a Duna bal partján, Neszméllyel szemben fekszik. Falunkhoz tartozik még Zsitvatő (Žitava) és Baloghpuszta (Bystrička) is. Nyugatról Pat és Virt, északról Marcelháza és Madar, keletről Dunamocs határolja. Falunk keleti határa a történelmi vármegyehatárt követi Komárom és Esztergom vármegye között.

Dunaradványon keresztülhalad a Komáromot Párkánnyal összekötő 63-as út.

Falunk területe ősidők óta lakott, Zsitvatőnél 8. századi avar temetkezési helyet tártak fel lovassírokkal. 1260-ban említik először Rodoan néven. A középkorban a királyi lovászok és kádárok faluja volt, IV. Béla király Sixtus esztergomi kanonoknak adományozta. 1303-ban Csák Máté felperzselte a falut. A 16. – 17. században állandó harcok helyszíne a törökökkel. 1606-ban itt kötötték meg a zsitvatoroki békét. Egészen 1945-ig számos vízimalom működött a faluban (elsőként 1664-ben, a török adószedők jegyzékében említik a dunai malmokat), a hajósmolnároknak 1874-ig saját céhük is volt. 1885. június 10-én nagy tűzvész pusztított a faluban.

1910-ben 1353, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.

1929-ben Baloghpusztára (Balogh-pustatina) 44 szlovák kolonista érkezett Kiszucaújhely környékéről, akik Práger Szerafina birtokából 170 hektáros területet vásároltak. A birtokvásárlás mögött a Csehszlovák Néppárt Martin Mičura vezette szlovák szekciója állt. A telepesek a kisbirtokok és eladósodásuk miatt állandó gondokkal küszködtek és 1938-ra gyakorlatilag megszűnt ez a kolónia.

1945 márciusában a dunaradványi partszakaszon szállt partra a Garam vonalától Komárom felé előrenyomuló szovjet folyami flotta. A partraszállás helyén, Zsitvatőnél emlékművet állítottak. Az utolsó hajómalom 1953-ban tűnt el. A szocializmus idején 120 hétvégi ház épült a radványi Duna-parton. 1990-ig Virt is Dunaradványhoz tartozott.